A mai advent varázsos hangulatát, a karácsonyi várakozást hosszú
évszázadok mitológiája alakította. Az adventi koszorú készítésének
hagyománya is évszázadokra nyúlik vissza. A vesszőből, fűzfából,
fenyőágakból font koszorút arany vagy piros színű szalaggal díszítettek.
Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés
színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör
alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem
múlik. Úgy tartották, hogyha ilyen "szent" koszorúkkal veszik körbe a
házakat, az elűzi a gonosz szellemeket...Aztán ezek a szimbólumok lassan
feledésbe merültek...
A karácsonyt megelőző időszak az advent, a készülődés ideje, amit
általában a böjtösebb, szegényesebb ételek jellemeznek. Ez a böjt
szenteste ér véget.
A karácsonyi menüben a legtöbb országban a nemzetre jellemző ünnepi
ételek kerülnek az asztalra. Természetesen minden nemzetnek megvannak a
maga különleges, hagyományos karácsonyi ételei, de ezek egy része ma már
keveredik, illetve egyes ételfélék (pl. desszertek) esetében nagyon sok
hasonlóság található, legalábbis ami az alapanyagokat illeti.
A
Magyarországra ma jellemző étkezési kultúra számos hatás eredménye. A
karácsonyi vacsorában ötvöződik a böjtös étrend a sokfogásos menüvel.
Régebben
a hús minden esetben disznóhúst jelentett az ünnepi asztalon, ugyanis a
sertés előretúr, ami a néphit szerint fejlődést jelentett, a
szárnyassal ellentétben, ami hátra kapar, ami rossz előjelnek számított.
Ma már ezek a néphagyományok nem igazán érvényesülnek, hiszen a
karácsonyi menü sok helyen szárnyasból, pl. pulykából készül, aminek
elterjedése elsősorban angolszász hatásnak köszönhető.
Egyes
ételek, élelmiszerek, mint pl. a bab, borsó, lencse, tök, mák, hal a
néphit szerint sok pénzt, gazdagságot jelent. A dió, az alma, a
fokhagyma sok helyen szintén nélkülözhetetlen élelmiszere az ünnepi
asztalnak, ugyanúgy, mint a káposzta, amelyet minden társadalmi réteg
fogyaszt. Egyes országokban (Németország, Svédország) nem szokás a
december 24-i böjtölés, így náluk a bőséges karácsonyi menü már erre a
napra is jellemző.
A karácsonyi ételsorban a káposzta nemcsak
nálunk, hanem más nemzeteknél, pl. a németeknél (vöröskáposzta), a
letteknél és az oroszoknál (grúz töltött káposzta) is szerepel.
Magyarországon a káposztát karácsonykor elsősorban töltött káposztának
készítik el, amihez, főként vidéken a decemberi disznóvágásból származó
friss sertéshúst használják fel. A töltött káposzta készítési módja,
illetve a töltelék formája és nagysága tájegységenként változó.
A
halak táplálkozás-élettani jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni,
főként a tengeri halakban és a busában található jelentős mennyiségű,
többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavak miatt. Ezek a zsírsavak nagyon
fontosak a szervezet számára, mivel jelentős szerepet játszanak a szív-
és érrendszeri betegségek kialakulásának megakadályozásában. Az omega-3
zsírsavakat a szervezet önmaga nem tudja előállítani, vagyis a
táplálékkal kell bevinnünk. Ezen kívül nem elhanyagolható a halnak az a
tulajdonsága sem, hogy fehérjéje teljes értékű és könnyen emészthető. A
szálka nélküli halakat a gyerekek is nyugodtan fogyaszthatják. A halak
egyéb előnyei közé tartozik, hogy számtalan módon (pl. leves, rántott,
natúr, grill, tepsiben sült stb.) és ízesítéssel (citromos,
paradicsomos, sajtos, zöldséges, mustáros stb.) készíthetők el.
Sajnos
Magyarországon a családok nagy részénél a halfogyasztás csak
karácsonykor (vagy még akkor sem) jellemző. Mindenképp célszerű lenne
heti 1 alkalommal valamilyen (ha lehet, tengeri halból készült) halételt
beiktatni étrendünkbe.
A hal nálunk régebben inkább a böjtös
ételekhez tartozott az ünnep idején, de ma már ennek nincs akkora
jelentősége, a halétel az ünnep bármelyik napján kínálható. Vannak
nemzetek, ahol a különféle halételek, illetve a tenger gyümölcseiből
készített fogások ugyancsak elmaradhatatlanok az ünnepi asztalról. A
lazac fogyasztása Finnországban jellemző, valamint Oroszországban, ahol a
karácsonyi menü egyik fontos étele a lazaccal és kaviárral töltött
palacsinta, a blini. A kaviárt a németek is szívesen fogyasztják
előételként, pirítóssal.
A halleves fogyasztása jellemző
Lengyelországban, valamint Magyarországon (halászlé formájában). A
spanyolok dévérkeszeget, a portugálok sózott, szárított tőkehalat, a
svédek vajas-hagymás pácolt pontyot fogyasztanak.
A tenger
gyümölcseit Belgiumban például előételként fogyasztják. Ugyancsak
előételként szerepel a németeknél a kagyló- és ráksaláta.
Franciaországban tájegységenként változik a menü, egyes helyeken az
osztriga szintén a jellemző karácsonyi ételek közé tartozik.
A
szárnyasok közül a pulyka is a karácsony egyik szimbólumának tekinthető.
Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában szinte elképzelhetetlen a
karácsonyi vacsora pulyka nélkül, de ma már a hagyományok és szokások
keveredésének köszönhetően Belgiumban, Franciaországban, sőt
Magyarországon is megtalálható egyes családok ünnepi menüjében. Az
angolok főként gesztenyével töltve fogyasztják, amitől édes jellegűvé
válik, így igazi ínyencségnek számít.
A szárnyasok közül a pulyka
mellett a liba is jellemző karácsonyi étel, főként Franciaországban
(gesztenyés liba, libamáj) és Németországban (ropogós libasült
vöröskáposztával).
A sonka nálunk inkább a húsvét egyik jelképe,
de egyes országokban karácsonykor is jellemző. Új-Zélandon a hideg
sonka, Svédországban a füstölt sonka, Olaszországban pedig a pármai
sonka található meg az ünnepi ételek között.
Természetesen a
nemzeti sajátosságokból, hagyományokból adódóan a különböző országok
karácsonyi asztalán vannak olyan ételek, amelyek nálunk nem ismertek
illetve jellemzőek, sőt talán meglepőek. A nyúl és a vadhúsok elsősorban
Olaszországra és Franciaországra jellemző, a kolbász pedig ugyancsak a
franciákra, valamint a lettekre.
Spanyolországban mandulalevest,
Finnországban rénszarvashúst, Lengyelországban hideg töltött tojást,
Olaszországban raviolit, Belgiumban édes kenyeret is fogyasztanak
karácsonykor, de talán a legszokatlanabb számunkra az a grönlandi
szokás, hogy karácsonykor a menüben bálnabőrbe tekert bálnazsír és
fókabőrbe csomagolt hús is szerepel.